Kambodzsa egyszerű és még ártatlanul jóindulatú, és minden itt elköltött pénz - árusok, tuktuk vezető, egyéb kisvállalkozók esetében - jó helyre vándorol, olyan családokhoz, ahol valóban szükség van rá.
Országos szinten egy családban az átlag gyerek száma hét-nyolc - legtöbbjük egész kis kortól dolgozik a földeken, vagy a turistáknak próbál eladni ezt azt.
Mint pl Baella is, a képen, aki állítólag 8 éves, és legújabb kedvenc szava a "Merci bouque", amit a mellettünk levő asztalnál tanult egy idős hölgytől és percenként ismételgette, játszva a hagsúllyal.
A kambodzsiak amúgy igencsak kis termetűek, a férfiak többsége nálam alacsonyabb, nem soványak mint indiában, egyszerűen kicsi növésűek.
A gyerekek legalább 2-3 évvel fiatalabbnak tünnek.
Minden 1 dollárba kerül, és nemcsak Baella kosárkájában, hanem úgy általában pl. egy dollár egy Cola, egy tál étel az árusnál, a bicikli egy napra, a mosoda, 10 perc lábmaszázs, meg a három csomag pálmacukor a vidéki árusoknál.
A valóságban ezek valószínű még ennél is olcsóbbak - a vidéki emberek egymás közt Riar-ban helyi pénzben fizetnek, de a turistának dollár árfolyamban van minden.
Majd mindenki beszél valamelyest angolul, és kedélyes, vídám emberek pl. az alkudozás több ízben is kacagásba fulad, el lehet csevegni velük, és egy egy kifacsart fogáson jóízűen belekacagnak az alkuba. Az árak pedig jellemzően abban a pillanatban, amikor elindulsz a pultól legalább felére esnek -komolyan.
A portékáik ízlésesek, nagyon sok szépen megmunkált csecse-becsét, ezüst ékszert, hamisított órát, gyönyörű textiliák és helyi kézműves terméket, pl fonott dolgokat lehet találni - itt is áll az 1 dollár alapár a kisebb dolgokra.
Az ételeik - 1-2 dollár, nem nyerték meg tulságosan a szívem, de éhesen nem marad az ember. Több féle tésztájuk van, zöldséggel, szójaszósszal wokba sütve - hasonlóan a thaiokhoz, de ott még újdnság volt-, J pl nagyon szereti őket.
Viszont, amitől elgyengültem, az a francia frissen sült, ropogós, fehér baguette - otthon is ritkán talál az ember ilyen frissen finomat (talán a Cora áruházakban van helybensütött).
Tudva levő, hogy francia gyarmat volt az ország, és hál' istennek ez itt maradt. Friss bagett reggel, végre az út rendes felén közlekedünk - jobbratartás van-, egészen otthonosan érzem magam.
Összeségében csodálatra méltóak: alig 35-40 év telt el, hogy túlélték a történelem legnagyobb népírtását (link) bizalmatlanságnak, ellenségességnek nyomát nem érzed rajtuk; egy ősrégi kultúra (link) leszármazottai, és szerényen élnek ennek árnyékában; jelenlegi gazdasági helyzetük (link)se rózsás -gyerekeiket nem tudják iskoláztatni és többnyire nehéz mezőgazdasági munkából próbálják ellátni családjaikat -, mégis elégedettnek, boldognak tünnek.
Felemelő érzés látni ezt a jóhiszeműséget , és megtapasztalni ezt a még őszinte kedveséget.
A három meglátogatott ország közül, eddig Kambodzsa viszi a prímet.
 |
| Helyi up-gradelt tuk-tuk |
 |
| Na, mi nem stimmel a képen? |
 |
| Sovin és Pwoth a szégyelős monk |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése