Uccsó Indija

Indiában utolsó állomásunk Amritsar városa volt, ahol két napot töltöttünk az aranytemplom bűvöletében. Delhi-i nagyon kedves ismerőseinknél - akikkel lagziban is voltunk - Rajit a férj, szikh vallású, és már csak miatta is mindenképp el kellett jönni a szikh vallás központjában. Nem bántuk meg.

Az aranytemplom város a városon belül , és bárki, aki erre szándékozik utazni, az vegye ezt komolyan, főleg ha szállást keres. A kinti város koszos-poros, a pandzsáb vidék bár gazdaságáról híres ez kizárólag csak a templomban látszik.

A szikhek viszont híres nagylelkű vendéglátók és a templom szomszédságában van egy  óriás épület, ahol az ide látógatók zarándokok megszálhatnak. Az állomásról fél óránként induló ingyenes buszjárattal lehet ide jutni.

Nyugati turistaként három ágyas teljesen elfogadható szobát kaptunk, ára nincs, adakozni kell a végén, nem értékarányos a dolog, ki ahogy érzi. Viszont a fizetés nélkül kisurranókat nyakon csípik. Döbbenetes a hely, több száz, akár ezer ember is elfér a nagy belterű három emeletes épületben. estére a körudvarra földjére is piros szőnyeg kerül és az emberek sorban kendőben -pokrócban burkolózva alszanak.

A helyiséget önkéntesek működtetik, mint, ahogy a konyhát is, ahol mindegy Igénytelenségnek nyoma sincs, a közös mosdóban meleg víz folyik a csapból és folyékony szappan a szappantartóból, amivel egyesek fogat is mosnak!!

Minden nap napfeltekor a szikhek kihozzák a szent könyvüket a dugihelyről és amíg a nap fent van, addig folyamatosan énekelnek belőle. A dallamos szent szövegek hangszorókból viszhangoznak és  betöltik a teljes udvart. Órákat lehet így elüldögélni a napon, a jövő menő színes ruhás embereket figyelve. Csak ne lennének az iskolás csoportok, akinkek egy nyugati túrista sokkal érdekesebb.

Az ingyenkonyhában- langar ettem indiában a legjobb dall-t. A dall lencsfőzeléket jelent és a templom ebédlőjében sorban ültetett emberek tárcájára porciózzák, a sorok között járkáló önkéntesek. Érdemes megnézni a kisvideót (a fent aláhúzott link). A tejberizsük is isteni, többször is visszatértünk érte, finom kis kókuszdarabok úszkálnak benne, yammi.
Mindehez csak azt kell hozzáképzelni, hogy mindegy 3 ezer embert képesek ellátni egy nap alatt, önkéntes munkából. Döbbenetes.

A templomba magába kora reggel sikerült bejutni, a nap többi szakaszában óriás sorban kígyóznak az ország minden feléből idesereglett zarándokok. A hangulat ott is bensőséges, földön ülő asszonyok gyakorlott mozdulatokkal narancsárga kendőbe csomagolják a szentelt lepényeket, a zarándokok pedig pénzadományokat szórnak egy körbekerített helyre, ahol a három férfi ül, akik a kihangosítóban is hallható szent könyvet éneklik - van egy negyedik férfi, akink az a dolga, hogy az adományokat  kézzel összeseperje és az előtte levő nagy láda nyílásába tuszkoja tőrével. Felmentünk az emeletre, ahol a szőnyegre kuporodva, a kiserkély rácsai közül szemléltük az átvonuló áhitatos embereket. Az éneklés különös hangulatot teremt, teljesen kellemes.

Na és ha már Amritsárban vagyunk, akkor kihagyhatatlan az őrségváltási ceremónia megnézése a wagah-i pakisztáni határon - mondták. Hát nyugodtan tessék csak kihagyni!
Mókás, de inkább a komikus vonulat, ilyent biztos nem lát az ember máshol, de az a felhajtást, ami vele jár, háát videon biztos jobban látszik.
Három órakkor kell border-border néven üzletet kötni a taxi pecérrel, aki 6-8 személyt tuszkolva a kollega masinájába, mindegy óra alatt juttat ki 30km-re levő határhoz.
Következik a biztonsági check - nem lehet kistáskát bevinni, mident le kell adni egy megörzőbe, annyira nem megnyugtató, csak útlevél fényképező mehet.
Külföldiként VIP lelátó van biztosítva, a ceremónia hát itt megnézhető, ennél több a helyszínen is csak a sokszáz iskoláslány testközeli sikongása- , na meg az, hogy milyen szögből látja az ember, hogy a katona fejberugja magát a diszmenet kedvéért :).