Harc az elemekkel

Dharamsalai magyar – erdélyi barátunk mondta: „Indiába nem lehet elsõre beleszeretni –egyetértek –, de aztán valahogy mégis megtörténik, ha visszajár az ember.”

Apropó volt 2-es számú magyar találkozás – kb 20/21 éves párocska, veszettül bújják a netet az egyik kávézóban Dharamsalában, János szeme felcsillan – mikor elhaladunk mellettük, öblös hangon mondja „Jegyeket bérleteket !!”, aztán két napig röhög rajta – jó na, tényleg látni kellett volna, azokat az arcokat

Apropó büszke vagyok rájuk, igen is legyen magyar gyerek, aki 20-on évesen járja a világot, ha a német, spanyol, hottentotta egyetem elõtt még körülnéz egy kicsit a világban mielõtt felelõs döntést hoz, arról, hogy mi akar lenni, mit akar tanulni, akkor igen is legyen magyar is – és hagyjuk, a "ha megengedhetik maguknak a szülõk" siralmas kifogást, Dharamsalaban100 rúpia a napi szoba ara meleg vízzel , az 500 Ft. 
Nem itt kezdõdnek az akadályok, azok a fejekben vannak. Mellékesen a német gyerekek is fél éves önkéntes munkájukból finanszírozták magukat.


Lényeg a lényeg meselek par összegyûjtött dolgot, amit az indiaiak máskép csinálnak mint mi
1. Rendelés fecnivel – istenkirályság!
Ha bemész egy helyre a menüvel együtt kapsz egy fecnit is – na ez most erdélyiül van, vagy nem..?- papírdarabot, meg egy cerkát. Ha kiválasztottad mit akarsz ügyesen felírod, ha akarod árastul együtt, így nincs a nem-értjük-egymást-nem-is-ezt-kértem címû felvonás, mindenki heppi. Ja, persze kerestük már gyertyafényben 5

2. Wc paper bin
Vagyis wc vagy europai vagy nem, többnyire nem, papír nem beledob a wc-ben, hanem eloqlent – szép angolosággal megfogalmazott felírat figyelmeztet, hogy a papír a mellette levõ kosárba megy – onnan a recicle-be helyenként, mondja belõlem a budipucoló szaki.
Hát mit is kaptak az angoloktól..semmit! Talán az úthálózatot, hmm.. lehet; a szennyvíz-csatorázást..hmm az is lehet…stb.
Hogy az angolok ne gondoltak volna arra, hogy a kis csõ nem jó a nagy hegyre, sok embernek..nehéz elképzelni – nem tudom a rejtély nyitját.

3. Sípos bácsi a buszon
Na ez egy multitask egy figura, van neki sípja. A síp talán a jegycsípõjénél is fontosabb. A síppal tolat a busz az állomáson; azzal állítja meg úton- útfélen a buszt – jelez a sofõrnek -, ha leszálló van; néha utast terelni is jó, ha épp nem tudják honnan indul a busz , mert, nhogy sehova nincs kiírva; sõt leghasznosabb hegyen felfele elõzéskor, amikor a sípos bácsi kihajol valamelyik ablakon és lesípolja az éppen elõzött jármûvet.
A sípos bácsit onnan lehet megismerni, hogy van neki autóstáskája, tehát õ fõnök – a söfõr, az kismiskás. Appropó tudtátok, hogy a kuli, mint kulimunka indiai szó, így hívják a hordárokat, akik óriás sulyokt cipelnek hátukon, fejükön, kinek, ahogy tetszik.

4. A dudálás mast jelent
Indiában a dudálás nem azt jelenti mint nálunk. Az valószínûleg ismert, hogy rengeteget dudálnak, Delhiben például folyamatosan, hegyvidéken már nem annyira. A különbség, hogy nincs benne düh. Nem azért dudálnak mert elrontottál valamit és …, hanem figyelmeztetik egymást, hogy vigyázz jövök. Ezt legjobban akkor tudjuk felfogni, hogyha belegondolunk, hogy nem használják a tükröket a jármûveken – be vannak hajtva, vagy nincsenek is. Egy szabály van, hogy ne üsd el az elõtted levõt, még akkor se ha hirtelen jobbos kanyarral áthajt a szembe forgalmon autópályán. Dudálni állja, ha belehajtasz nem az õ hibája, na ez a döfi.
India a káoszelmélet gyakorlati alkalmazása, és mûködik.

5. Szénabuglyák a hegyen
Fent a fán, mert a hegyen csak ott szárad ki, levágják és felhányják a fák ágaira. Ha megszárad vagy leszedik vagy nem, ki tudja. Az is lehet, hogy onnan eszik majd meg az állatok. Ez olyan lenne, mint a szárítótól venni fel mindig a tiszta zoknit, mert minek elrakni a fiókba. Néha ház felsõ szintjén is van szénabuglya, biztos ott süti a nap, de jó hülyén néz ki

6. A chipsek fõrtelme
Legtöbb chipsük ehetetlenül fûszeres, na és utazóként mégis mit eszel, ha egész nap buszon, vonaton vagy és fõt kaját nem ajánlatos. Van a Magic masala, persze Indiában minden masala, csíp és összehúzza a szádat; a másik a Spanish Tomato Tango, paradicsom mi, na nefélj; a legehetõbb az American Style Cream with Onion, csak krumplit nem látott más baja nincs, majdnem olyan mint a mi újhagymás chipsünk
Chips-chips, olyan egyszerû ízekre vágyom, mint fokhagyma, karfiol kikavarva majonézzel anyukám módjára, finom fehér kenyérrel és sózott paradicsommal. Vagy egyszerû sós vajas kenyér tükörtojással és paradicsommal, na, de egy jobbacska almával is beérném, azt vagy ha nem akkor más csomó-csomó gyümölcsöt kaphatok már pár nap múlva Thaiföldön.

Shimla az indiaiak Szovátája

Nem mackóval fotóztatják a gyerekeiket, hanem pónilólovon a setaloutcan , a vattacukor bugyi-rózsaszínebb, a famütyürõk a bovlivásárban meg giccsesebbek, a tomeg atrakcio pedig a csoportos reiki (gyogyitas) a foteren, de a feeling ugyanaz.

Shimla ezenkívül csodaszép! Az angolok kedvenc nyári helye volt -innen irányították a birodalmukat egy idõben és lenyûgözõ, olyan mintha nem indiában lenne az ember, hiába na a kultúra az kultúra.
 A város 2000-2500 m. magasan fekszik, sok Himalájában indulo nyugati hegymaszo kiindulópontja.

Az elején bosszús voltam, ezek nem székelyek, csepp eszük nincs mért nem a völgyben építkeznek, nem fúj a szél, ott a víz, hát ki hallott már ilyent, a hegy oldalára … aztán rájöttem, hogy hát pro primo isten tudja, hol a völgy - olyan fent vagyunk, hogy, amit szemmel látni, az is csak egy másik hegy csak kisebb. Pro secundo, ha a völgyben víz van, akkor ember ott nem akar lenni - a folyómedreket látva..,olyan brutálisak nagyok-, hogy huhuhuu mi lehet itt monszum után.




Shimlát tehát mindenkinek ajánlom, érdemes nem ebben az idõszakban jönni –itt is hideg van este -, de ha kis-Angliát akar látni az ember Himalájával fûszerezve, csak tessék –csak tessék.

Nem elfelejteni 217 km nem annyi mint Budapest – Zalaegerszeg, hajnalban tempósabban 2 óra, ááá kérem, ez India, és az idõd is indiai, a látványról nem is beszélve. Bar körülbelül ugyanaz a táv
8 órába tellett – mondhatni teljes napos utazás volt- lejönni Dharamsalaból.

Közben láttunk egy kisebb balesetet, az irtozatos teherforgalomnak kitett uton egy csoda-teherautó – szerintem külön személyiségük van csak rá kell nézni, ledarálta egy kis suzuki orrát- suzuki képzelhetitek, hogy nézett ki, amúgy amerre mi jártunk a személyautók autók 97% olyan kicsi, mint otthon mondjuk egy Matiz.
A kisöreg, aki vezette könnyedén sérült, a csípõjét üthette meg, de segítséggel járni is tudott. Hogy mentõ??, mi?, elsõ autóbusz megállít- ez volt a mienk-, rendõri kísérettel elsõ településre el.
Ez még rendben is lenne, de a kisöreget úgy, ahogy volt, látszóan semmi személyes tárgy, irat nélkül ültették fel a buszra – az autója még mindig keresztben az utón.

Valahogy automatikusan az a történet jutott eszembe, amit a  shimlai szállásunkon hallottunk– egy keresztény központ egyik vendégszobáját béreltük –, az intézetet vezetõ végtelenül kedves idõs hölgy, könnyek közt mesélte el, hogy férje 10 evvel ezelott elment  meglátogatni az édesanyját Agra mellé, -ahol mi is voltunk,kb. 350 km -, el is ert oda, aztán par nap mulva elindult visszafele és senki nem tud róla azóta.
Ez lehet, ha a kísérõ rendõr veletlenul elfelejti a paciens.. Hmm.

Dharamsala ráadás

Dharamsalaban még 3 napot maradtunk, na nem azért mint az elõre tervezve volt – a dalai láma tanítása miatt, az is volt benne -, hanem mert Dharamsalaban lenni jó.
Ahogy sokan mondják ez már nem India, a tibeti emberek jóravalóak, nincs a folyamatos átverés légköre, és hihetetlen jó momót sütnek/fõznek.

A tushitai program után 2 opciónk adódott, mivel 3 napos oktatása volt a dalai lámának, ezért a központba is maradhattunk volna, de melegebb szállás reményében végül úgy döntöttünk, hogy pár kurzustársunkkal tartunk, akik ismertek egy jó helyet a közeli faluban Bhagsu-ban, ahol ráadásul a családdal lehet vacsorázni. Az ajánlat kecsegtetõ volt, fõleg, mert a fûtés szó is mintha elhangzott volna, de hát senkinek nem anyanyelve az angol – Jeremy francia, Katie svájci, a másik párocska, akik velük tartott Robert és Alev õk németek, bár késõbb kiderült,hogy Alev tulajdonképpen török származású -, szóval angol nyelv ide vagy oda fûtés az nem lett.képkint ház elõtt

A hely viszont csodásan nyugis, Bhagsu hegyoldali falu, nincsenek utak, tényleg!, apró ösvények, lépcsõk kötik össze a házakat a völgyel,ennek ellenére termetes házakat építenek, hogy-hogy hát felhordják a sódert szamárháton, meg mindent, ami kell, lassan alaposan. kép házak

Mc-Load Ganj – Dharamsala felsõ része világváros , nem annyira igényes turistáknak, mint utazóknak – a turista jó kis szolgáltatásokat akar, és minél többet a pénzéért, az utazónak különösebben nincs pénze, és ami van azzal nem akar szolgáltatásokat halmozni, szívesebben választ olyan helyzetet, ahol közel kerülhet a kultúrához, a helyi emberekhez, még ha ez némi kellemetlenséggel és lényegesebben kevesebb biztonsággal is jár.


Mc-Load Ganjban viszont szolgáltatásokból sincs hiány, a tibeti Momo Caffee-ban autentikus, tibeti szakács által készített momót, thenkhukot és thukpát lehet találni, a Carpe Diemben jó a pizza, a Common Groundban pedig tényleg jól fõznek, óvatosan a csípõssel, ha arra jártok, nem európai emberre méretezet – persze elõre megkérdik mennyi legyen az annyi, a norál csipõs az nekünk már sok – még a leheletünket is látni tõle J

A láma tanítását megnéztük, de részben mivel orosz buddhistáknak szólt – bizony Oroszország bizonyos részein a legnagyobb vallás volt, csak Sztálin atyánk tett róla, hogy ne legyen az, és állítólag, most kezdik el visszaépíteni a romokra az új kolostorokat -, részben pedig, mert viszonylag hamar rájöttünk, hogy a kisrádiónk, amin a fordítást lehetett hallgatni pontsan olyan jól mûködik a közeli napsütötte kis kávézó teraszán is, rántottaevés közben mint, ha ott kuporognánk, törökülésben, zsibbadt lábakkal a vietnami csoport tagjai közt, ahol szintén csak tvbõl látni a lámát. Szóval jöttünk, láttunk, aztán meg kávéztunk, másnap meg harmadnap már csak jöttünk és kávéztunk, de nagy élmény figyelni a mindenféle érdekes mongoloid arcvonású embert, amint sietnek haza a hideg elõl a naplementés délutáni utcán.
És ennek hála János is gyakorolhatta kicsit leporosodott orosz tudását – idõs néni próbál rendelni a pultnál, nem sikerül, segítségkérõen néz körül, ki is szúrja a mindenkinél fejjel magasabban ülõ Jánost, aki odaadó mosollyal válaszol, miután végighallgattuk a néni gurgulázó kérését Nye pányémájes + kedves mosoly.

A szállás mint mondtam, pár kilométerrel fentebbi faluban volt, amelynek van egy igencsak szépecske vízesése, és ha itt jár az ember rögtön bizalommal falatozik a faluban is, mert a víz kristálytisztán zubog le a hegyrõl, ez nem a koszos, zsúfolt, igénytelen Delhi – de írhatnák bármilyen más általunk látogatott település nevet is többé kevésbé megállná a helyét a dolog

Bhagsuban kb 25 perces esti séta volt a hazajutás, hegyre fel,lépcsõk, sötét, kutyák – irdatlanul csillagos ég, jófej kutyák- de a csend megérte, melegebbnek meg lent se volt az itteni családok ha fáznak közelebb ülnek a tûzhöz.- állítólag nem szokott -5nél több lenni és ez is csak pár napig, fent a hegyen 3000en?? Hát ki érti ezt 5 körüli úriember, aki Thaiföldön él pár éve, vízum problémák miatt jött Indiában és, ha a hideg el nem kergeti, akkor itt is marad 6 hónapot. Õ is szintén a család vendége és bár az elején kissé bizalmatlan, a vacsora végére jó kis beszélgetés alakul ki a thai versus indiai társadalmi különbségekrõl, tapasztalatokról, és egy izraeli férfi életérõl egy másik –harmadik-kitudjahányadik ázsiai országban. Fogalmunk nincs az életrõl Európában vonom le a következtetést.008ban is emberi áldozatokat követelt- kicsit olyan mint Erdély pár évvel ezelõtt, az én generációm hálistennek már keveset tud ezekrõl, de érdemes felcsapni a google-t és megnézni mi történik körülöttünk a világban, mielõtt teljesen odalennénk a saját belpolitikánktól, azon is elgondolkodva, hogy akkorkák vagyunk problémáinkkal együtt, hogy Delhi, India fõvárosának több a lakossága, mint mi összesen.

Apropó tûz, vacsora a családdal.. Mit gondol az európainak mikor azt hallja, együtt vacsorázunk a háziakkal – hát, hogy a népes család biztosan körülüli a megterített asztalt, valószínû a családfõvel az asztalfõn, a szép nagy szemû indiai gyerekek ott csintalankodnak majd körülöttünk, csillapíthatatlan kíváncsisággal és szégyenlõsséggel, a szülõk meg versenyt udvariaskodnak a vendégekkel, hogy ugyan már együnk még egy kicsit.
Na tessék elképzelni, hogy egészen egyszerûen az élet nem ilyen- valószínû nálunk se volt mindig, de itt definitely nem . kép vacs
A család konyhája egyterû és egy rozzant ágyon, meg egy nyitott tûzhelyen kívül nincs benne semmi. A két asszony egyszerûen is díszes száriban – anyós és meny -és két küsebbecske gyerek (gyermek mint fiu) Sabau - akinek a nevét megjegyeztem :)-olyan négyéves körüli, a kisebbik még kettõ sincs. A férfi lagziban van, ugye esküvõ szezon.
A nyári konyhában- amire az én fogalmaim alapján a legjobban hasonlít – félhomály és meglehetõsen sok zavar ahogy belépünk, a 2 alapdolog hiánya - a tûzhely meg az asztal-, rengeteg teret hagy a félhomály és a tûzrakás a helyiség sarkában ..a mellette kuporgó idõsebb hölgy látványával, nem csak Jánoson, aki szó szerint alig fér be, hanem a két németen is ugyanazt a ledermedt riadtságot látom, mintha beestünk volna az egérlyukban.
Az egyértelmû, hogy nem ezt vártuk, de a francia pár közvetlensége, a feloldódó 58 éves Mimi nagymama, aki kész csoda, hogy mennyire beszéli az angolt, meg a két poronty, aki folyamatosan a tûz közelében hozza a frászt ránk, olyan autentikus hangulatot teremt, hogy földre kuporodva figyelmesen követjük a szakszerû mozdulatokat, amivel a vacsoránk készül –végül is ezért jöttünk Indiában nem.
Az égõ gally kupac, fölé valami olyan csuda-csodás módon van odaillesztve az üst jellegû tetemes edény, hogy János a fizika törvényeit kérdõjelezi meg, Jeremy, aki hivatás szerû francia szakács meg szakszerûeket kérdez az étel fûszerezéseirõl – látom is magam elõtt erdélyi nagymamámat, hogy elküldené valahova, ha ilyeneket kérdezne, s nem hagyná dolgozni.

Idõközben megérkezik Boaz, egy izraeli 4
A vacsora rizs, dallal – lencsefõzelékkel – és még valamivel, végén finom tea, ilyent vendéglátó helyen nem eszik az ember. És bár nem minden estémet szeretném itt tölteni, azért alázatosan és boldogan alszok el este, jó napunk volt.

Mc-load Ganjban rengeteg mindent lehet csinálni: jógázni, vipassanázni – a meditáció egyik formája-, fotókiállítást nézni, beiratkozni indiai vagy tibeti fõzõiskolában, este filmet vagy dokumentumfilmet nézni – több kávéházban is van esti vetítés, és a rengeteg önkéntes munkalehetõségrõl még nem is beszéltem. A legtöbb külföldi telefonbeszélgetésébõl azt lehet kihallani, „sorry I already have plans for tonight, maybe tomorow” (Sajna mára már van programom, esetleg holnap).

Itt jártunk, jól jártunk, megtudunk egyet és mást a tibetiek helyzetérõl, a kíniak brutális elnyomásáról, ami még 2

Három nap, béke, momok, és himalájai napsütés után a hideg esték és az elkényelmesedés elõl, elindultunk Shimlában.

1 rész, 1 felvonás Orsi esete a kapros szendvicsel

Az utazás zökkenőmentes volt – a Bp Kiev út 1,5 óra repülés, valamiért sokkal rövidebbnek tűnt; az 5 óra várakozás Kiev repterén a még– nem vészes kategória. János teljesen el volt foglalva, az elején az új okos telefonunkkal a Gangeszbe kacsázást fontolgatta, aztán amerikai szabadságszobornak álcázva, feltapadva a váróteret az irodáktól elválasztó ál-falra próbált wireless internetet lopni. Miután a mutatványsorozat nem bizonyult kellően sikeresnek és androidunkba még mindig nem lehetett a szuperokosnak nem nevezhető, sms küldési funkciót csiholni, beadta a derekát és befizette az egy órás internet használat díjat, majd elmerült a telefon beálltóítások világában. Köszi a segítséget j.

Jómagam cukortasakokból emeletes kártyavár építéssel igyekeztem elütni az időt, az ötödik szinten már annyira népszerű voltam, hogy a pultos fiútól egy teljes fonott kosár cukros-tasakot kaptam.

Jöjjenek a megfigyelések az uránokról.

1. megfigyelés
Eszementek, kitalálták, mivel lehet a vajas sonkás szendvicsben a csomagolásra rajzolt friss zöldségeket helyettesíteni, na ?

hát… Még egy szelet sonka jellegű termékkel és jófajta kis szárított kaporral!!

Há’ hiába, ez az utazásunk első kulináris randevúja

Azt érdemes még tudni, hogy engem már az óvodába is világgá lehetett kergetni az ordás kapros palacsinta szókapcsolatával is, de egy urban legend szerint egy bizonyos magassági szint felett az ember ízlelése megváltozik - a földön erősnek érzett ízek, a magasban visszafogottabbak, elenyésznek-, úgyhogy átlendültünk a problémán, a szenyó lecsúszott.

2. megfigyelés

Az ukránok civilizáltan vedelik a vodkát; nem látványosan, de szolidan - 50es öregúr próbál kijutni a kávézó asztalai között, mutatója két vizespohárban egyensúlyoz, na-persze-hogy-nem víz, két két decis pohár lélekerősítő – kint szürke az idő, lehet, hogy hideg is van.

Pár percek később a szembenlevő asztalnál egy üzletember, kávé előtt húzza le, na nem vizespohárral, de a kis kupica bedobva, csak utána jön az első korty a kávéból. Hiába, vannak dolgok..

3. megfigyelés

Béketűrő egy nép ez az ukrán, angolul viszont nem sokat ért. Wc melletti ülés a mienk – boldogság-, egy óra alatt már a kisgép utasainak többségének vegetative szokását ismerjük. Fiatalember jön, benyit, ajtó zárva – bent van valaki – kérdően ránéz Jánosra, tágra nyílt szemekkel végighallgatja, amint János akkurátus pontossággal, ékes angol nyelven elmondja, hogy vannak bent, várni kell 2 percet, kicsit elgondolkodik a dolgon, majd lemondóan elmegy, visszaül a helyére. Magyarul: „jó lett volna pisilni, de ha nem, hát nem”  ezt a beletörődest...van ilyen, hogy nem működik valami „…- de azert egy mosdo nelkuli repulo párezer kilométer magassan repulogepen, azért azt  nem lenne semmi megoldani, hölgyeim maguk a kiskonyhaba, uraim a pilotafulkebe, csak nyugodtan a pilota majd ugyis elore nez..

Ukránok uccsó: légutaskísérő legyez az férfi vagy nő napi egyszer mosolyog, na és mennyi esélye van annak, hogy az munkaidőre essen?... na látod, akkor ne legyenek ilyen elvárásaid. Örülj, ha nem tépi ki üvöltve, a kezedből a fotógépet, azzal a frusztrációval, hogy ha kattintottál egyet – mert ő látta, hogy kattintottál-, akkor a kolleganő miniszoknyája vagy a kolega mély dekoletázsa van a képen. Csak értené az ember, hogy ha nem szeretik a feltunest, akkor miért öltöznek meg sminkelnek úgy mintha a Lehetetlen-ruhák verseny dívája díjra pályáznának.

Egyéb sztorik a kievi reptérről, háát

Sok a szikh meg a zsidó, mind2 látványa figyelemfelkeltő, számunkra újdonsag. Színes turbános hosszúszakállú öregurak- kedvencem a halvány lilás bácsi, de van olyan is, akinek teljesen asszortál a zakója színe a turbánnal; aztán meg a kartoncsomagban kalapot és mindenféle egyéb portékával utazó hagyományos zsidó öltözetű középkorú bárgyú képű fiuk - később kiderül a Tel Aviv felé induló járatra várnak-,időnként egy-egy félreeső sarokban elvonulva, lábon állva olvasnak, bólogatnak a mini koránjuknak; legyen rend, a kalapjukért pl egészen Amerikáig utaznak, láttam a dobozon.

Mára ennyit, behozom a lemaradást ígérem, holnap lesz sztroi a 2 nap Delhiről is, eg foto is promise, de most alvás következik.

Azok számára, akik tudják, hogy a must have listánk legfontosabb darabja a pálinka otthon marad, nyugodjatok meg találtunk egy kis osztrák 60 fokos stroh rumot, ha sokáig nem irok, akkor lehet, hogy a fejemet töröm, hogy mi is volt tegnap, a reggeli kupica után..:)

orss