Thaiföldnek van egy gondtalan világbéke arca, amit otthoni fogalomvilágunktól legalább annyira távol van mint, az indiai kosz és zsúfoltság ázsiai fogalma.
Itt nincs tél, nem kell folyamatosan készülni, gyűjteni arra az időre mikor nem lesz; hal mindig van a tengerben, zöldség-gyümölcs valaminek mindig épp szezonja van. A háznak teteje legyen, a fal nem is kötelező, annyira nem lesz hideg, hogy szükség legyen rá. Ha dolgoznak gyűl, ha nem akkor épp nem, de nincsa az a fene nagy készenlét, ami a mi lelkünkbe van, az a mindig készülés a "ha úgy lenne, hogy.."-ra és valahogy az itteni emberek ebből kifolyólag kevesebbel is beérik és azzal a kevéssel is jobban élnek és elégedettebbek.
Persze ez is csak egy arca a dolognak.
A mi szállásunk – minden túlzás nélküli alap szolgáltatás, kis tiszta fa bungaló, melegvízzel, tengeri kilátásos kinti függőággyal – mint már említettem kicsit olcsóban mint, mint amit zegen fizettem az albérletért.
A bungalókat működtető fiatal házaspár a mindenes–tíz évvel ezelőtt még halászok voltak, nem kis sikertörténet, de erről majd később talán -,a férfi karbantartja a helyet, a feleség isteni jól főz amellett, hogy igazi nagyszájú emlékezetes vendéglátó alkat.
Imád enni, ami meglátszik rajta és főzni - adva van az elérhető árakért autentikus konyha, ha tetszik be lehet menni szájat-tátani, jegyzetelni amíg a kaja készül, a vendég szinte családtag -, ragad róla a világbéke és elégedettség, kényszer?? a legtávolabbi bungaló kb 200 méter, igaz kicsit fent a hegyen, lehet mocival menni ágyneműt cserélni, hát persze, hogy lehet, ha úgy esik jól, bántani aztán senkit nem bánt, miért ne lehetne, így kell valahogy szeretni az életet. Apropó mindig ilyen elégetettnek képzeltem a buddhistákat – a Tushitáan láttuk az elméletet, ez itt a lelkileg megbékülés gyakorlata.
Gondatlanság mozgásigény része szintén kipipálva Mocit érkezéskor a kikötőből béreltünk – jó tipp ez lerázni a mindenféle szállást kínáló vendéglátós ügynökrajt - , de rájöttünk olcsóbb a családtól és szívesebben is fizetjük azt a pénzt nekik, most, hogy már ismerjük őket, bármerre el lehet jutni így a szigeten boltban, minden nap más beachre, ilyen-olyan infoért, vagy este a helyi kifőzdés piacra stb.
Na és a világbéke rész, egy hete mióta itt vagyunk, az egyetlen negatív hatás, ami ért amellett, hogy J túl sokat malacozik és már teljesen azonosult a madarakkal – „elvitték a tojásunk” pl. most-is-, hogy egy ember csúnyán nézett rám – ott sétáltam el, ahol ők ültek a házuk előtt és …és csúnyán nézett rám.(Ez a sziget azon a részén történt, ahol a Full Moon partikat tartják, gondolom látott már pár szőke turistalányt ott lődörögni korábban)
Semmi egyéb tényleg, semmi .. és egy hete itt vagyunk, eszünk, iszunk, eljárunk erre-arra, állított meg rendőr is ellenőrzésre és mégis. Ezt az állapotot tessék próbálni elképzelni otthon.
Jó ötlet ki kell próbálni összeírni otthon, típus szerint milyen helyzetekbe éri negatív hatás az embert, jó kis szociológiai összehasonlítást lehetne ebből összerakni.
Méghogy a konfliktus egészséges meg hasznos, honnan is szedtük mi ezt, és miért is vesszük ezt készkalapnak??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése