Nád a házam teteje -teteje; Otrek beach, Kambodzsa

A kambodzsai tengerpart ti’’ta romantika, mondhatni autentikus.

Reggel beoson a fény meg a kávéillat, na meg a szójaszószos wokos tészta sült szaga a szoba nádfalának rései között, a tenger kb. 25 m-re van a bungalónktól - ahogy nálunk mondanák egy jobb petű ember elpisil addig -, éjszaka gekko énekel, meg szú rágja a fát, hajnalban  pedig kakaskukorékolásra ébred az ember, éjszaka a távolodó tyúk kétségbeesett kárálását is hallani néha, ha kutya vagy valami egyéb elviszi.

Sihanoukville, a Kambodzsai tengerparti nyaralás központja, és így szilveszter előtt gondoltunk egyet és azt mondtuk, ha már ennyire odalettünk az országért, hadd nézzük hát meg ezt is.
 A 20 évvel hátrább mint Thaiföld jelző igaznak bizonyult, egyszerűbb, tákolt és igen, helyenként koszos – ez ám a nagyképűség, otthon akkora a hó, hogy nem bír kimenni a házból az ember, itt meg rangsorolgatjuk a trópusi tengerpartokat

.
Hajnali ötre érünk be, a buszközlekedés, thaiföldön se semmi – sose tudod épp merre fele tartasz, mert,  párszáz kilométeres szakaszon többször is átszállás van, A. buszból, B. kisbuszba , ami elvisz C. buszhoz, na de ez így megy-, viszont  a buszok úgy haladnak mint a gondolat vagy tán annál is gyorsabban – és jelentősen rázósabban.
Legalább egy órával a menetrendi idő után indultunk végre ki a városból, többször várakoztunk tizenöt-húsz perceket csak úgy, és láss csodát mégis másfél órával a megjelölt érkezés előtt érünk ide.
Ez azért nem egy szerencsés történet, mert hajnali ötkor minden zárva van, a buszállomás pedig tele jótevőkkel, akik olcsó fuvar, jó szállás címszó alatt, mint a cápák köröznek a busz körül öblös Good Morning Sir-eket kurjongatva, nem csoda, hogy senki nem mozdul a buszon, mindenki alszik tovább békésen, várva a napfelkeltét.

Találtunk magunknak egy francia-lengyel párost, a lányok szállást keresni indultak és megosztották velünk a tuk-tuk-ot - J.-nak, akit amerikainak néztek 15 dolláros ajánlatot kapott az útra, a lányoknak ugyanarramár csak 4dollárt .
 .Leraktuk a csomagjainkat a biztonságból 1 napra lefoglalt hotelnél, és elindultunk felfedezni a helyet.

A központi partszakaszt reggel 6-kor is rosszízűen sugározta a 20 év mínuszt, a keskeny partszakaszon rengeteg az ócska napozószék és a tegnap esti dorbézolás látványától anélkül, hogy kimondanánk, tudjuk ez nem az, amiért jöttünk.
Négy-öt km-re a központtól van egy Otrek partszakasz, amelyről igaz, hogy mindenféle előnytelen dolgokat írnak figyelmeztetésként az utazókönyvek: rosszul megközelíthető, naagyon messze van, csak motor tud kimenni – utólag végigsétáltuk,végigbicikliztük, semmi vészes, van egy földút szakasz benne ennyi -, nincs áram és sötétedés után nincs villany kint, stb.
Elmondanám, hogy a Siem Reapben, ami egy felkapott városnak számít ugyanúgy nincs közvilágítás bizonyos utakon, és bár szolgáltatásigényes turistáknak valóban nem a legjobb hely – hotelek, luxus vendégházak tényleg nincsenek-, viszont Otrek kellemesen elszigetelt , és az esti aggregátor kihagyásokkal együtt -amelyek kifejezetten viccesek és hangulatosak-, kifejezetten egy barátságos, természetes hely, sok érdekes emberrel.

Tehát fogtuk magunkat és elindultunk a központi partszakasztól Otrek Beach felé, mondván 4-5 km legrosszabb esetben is 1 óra, korán van a nap nem süt még annyira, kellemes séta.
A partszakaszok között félbehagyott építkezések és lezárt építkezési területek tátongnak – igen, a mínusz évek-, de napfelkeltekor a helyiekből álló személyzet színes matracokat hurcol ki a ősrégi, szerkezetű, súlyos fa napágyakra, amelyek végig a part mentén hasonló kiszerelésűek – és sok nádfedelű napernyőt látni a zöldeskék víz mellett, amely gyerekorom trópusi képeslapjaira emlékeztet.
A tengerbe tapicskolva a séta nem tűnt hosszabbnak egy félóránál.

Otreken nyolc napot maradtunk, lettek svéd és kanadai barátaink, megalapítottuk az első magyar filmklubot  - hoztunk magyar filmeket, angol felirattal és odaajándékoztunk egyik kedvenc vendéglátósunknak, hogy esti vetítéseket tartson és naphosszat dőzsöltünk a tengerpart mellett.

Helyi érdekesség, hogy nyikorog a homok!! Komolyan, valahogy annyira apró szemű, hogy ha az ember csoszogva jár nyikorgó hangot ad ki. Ha csak rálép az ember olyan mintha frissen fagyott hóra lépnél  Igen hiányzik a tél, meg anyukám csirkepaprikása..

A tengerparton - mint minden tengerparton - árusok jönnek mennek, lehet horgolt halacskákat - szép kézimunka -, sült tengeri herkentyűket, helyben pucolt friss gyümölcsöt vásárolni illetve pedikűröztetni, masszíroztatni és cérnával depiláltatni szálanként!
Az utóbbit hármat a nénik három hónapos képzésen tanulják és irtó kedvesen, de rátartian próbálják eladni az emberre. Beszélgetés közben néha leülnek az napágyra és már simítgatják is az ember hátát, a férfiak mellkas-szőrzete pedig igazi kuriózum nekik, bensőségesen mintha csak valami kedves közeli nagynénik lennének két mondat között gátlástalanul beletúrnak, teljesen zavarba hozva ezzel a szegény nyugati turistát, Ázsiában ugyanis az érintésnek teljesen más íratlan törvénye van mint nálunk.



Naplementekor 5-7 éves gyerekek kiscsoportja jelenik meg, nagy zsákkal a hátukon. Műanyag palackokat és sörös dobozokat gyűjtenek, ha ügyesek állítólag a napi egy dollárt is meg tudják keresni vele, viszont közben nem marad idő iskolába menni.

Na és még egy érdekesség: a női pizsama Kambodzsában egy öltözködési stílus! Nem viccelek, napközben az utcán vagy a piacon találkozol huszonéves lányokkal, akik pizsamát viselnek.
A nők egy része itt nem szexi akar lenni, hanem édeske. Gyereket is rohangálnak pizsamában, sőt nagymamák is.

Otrek kedves hely, egyike azoknak a helyeknek, amelyek most még autenikusak, de várhatóan a modernizáció pár év alatt átszabja majd őket. Szerencsések vagyunk, hogy láthattuk még így.
És emlékezetes hely is marad.