Thaiföldi és kambodzsai útvonalunk



1 hónap, 1 hét

Nád a házam teteje -teteje; Otrek beach, Kambodzsa

A kambodzsai tengerpart ti’’ta romantika, mondhatni autentikus.

Reggel beoson a fény meg a kávéillat, na meg a szójaszószos wokos tészta sült szaga a szoba nádfalának rései között, a tenger kb. 25 m-re van a bungalónktól - ahogy nálunk mondanák egy jobb petű ember elpisil addig -, éjszaka gekko énekel, meg szú rágja a fát, hajnalban  pedig kakaskukorékolásra ébred az ember, éjszaka a távolodó tyúk kétségbeesett kárálását is hallani néha, ha kutya vagy valami egyéb elviszi.

Sihanoukville, a Kambodzsai tengerparti nyaralás központja, és így szilveszter előtt gondoltunk egyet és azt mondtuk, ha már ennyire odalettünk az országért, hadd nézzük hát meg ezt is.
 A 20 évvel hátrább mint Thaiföld jelző igaznak bizonyult, egyszerűbb, tákolt és igen, helyenként koszos – ez ám a nagyképűség, otthon akkora a hó, hogy nem bír kimenni a házból az ember, itt meg rangsorolgatjuk a trópusi tengerpartokat

.
Hajnali ötre érünk be, a buszközlekedés, thaiföldön se semmi – sose tudod épp merre fele tartasz, mert,  párszáz kilométeres szakaszon többször is átszállás van, A. buszból, B. kisbuszba , ami elvisz C. buszhoz, na de ez így megy-, viszont  a buszok úgy haladnak mint a gondolat vagy tán annál is gyorsabban – és jelentősen rázósabban.
Legalább egy órával a menetrendi idő után indultunk végre ki a városból, többször várakoztunk tizenöt-húsz perceket csak úgy, és láss csodát mégis másfél órával a megjelölt érkezés előtt érünk ide.
Ez azért nem egy szerencsés történet, mert hajnali ötkor minden zárva van, a buszállomás pedig tele jótevőkkel, akik olcsó fuvar, jó szállás címszó alatt, mint a cápák köröznek a busz körül öblös Good Morning Sir-eket kurjongatva, nem csoda, hogy senki nem mozdul a buszon, mindenki alszik tovább békésen, várva a napfelkeltét.

Találtunk magunknak egy francia-lengyel párost, a lányok szállást keresni indultak és megosztották velünk a tuk-tuk-ot - J.-nak, akit amerikainak néztek 15 dolláros ajánlatot kapott az útra, a lányoknak ugyanarramár csak 4dollárt .
 .Leraktuk a csomagjainkat a biztonságból 1 napra lefoglalt hotelnél, és elindultunk felfedezni a helyet.

A központi partszakaszt reggel 6-kor is rosszízűen sugározta a 20 év mínuszt, a keskeny partszakaszon rengeteg az ócska napozószék és a tegnap esti dorbézolás látványától anélkül, hogy kimondanánk, tudjuk ez nem az, amiért jöttünk.
Négy-öt km-re a központtól van egy Otrek partszakasz, amelyről igaz, hogy mindenféle előnytelen dolgokat írnak figyelmeztetésként az utazókönyvek: rosszul megközelíthető, naagyon messze van, csak motor tud kimenni – utólag végigsétáltuk,végigbicikliztük, semmi vészes, van egy földút szakasz benne ennyi -, nincs áram és sötétedés után nincs villany kint, stb.
Elmondanám, hogy a Siem Reapben, ami egy felkapott városnak számít ugyanúgy nincs közvilágítás bizonyos utakon, és bár szolgáltatásigényes turistáknak valóban nem a legjobb hely – hotelek, luxus vendégházak tényleg nincsenek-, viszont Otrek kellemesen elszigetelt , és az esti aggregátor kihagyásokkal együtt -amelyek kifejezetten viccesek és hangulatosak-, kifejezetten egy barátságos, természetes hely, sok érdekes emberrel.

Tehát fogtuk magunkat és elindultunk a központi partszakasztól Otrek Beach felé, mondván 4-5 km legrosszabb esetben is 1 óra, korán van a nap nem süt még annyira, kellemes séta.
A partszakaszok között félbehagyott építkezések és lezárt építkezési területek tátongnak – igen, a mínusz évek-, de napfelkeltekor a helyiekből álló személyzet színes matracokat hurcol ki a ősrégi, szerkezetű, súlyos fa napágyakra, amelyek végig a part mentén hasonló kiszerelésűek – és sok nádfedelű napernyőt látni a zöldeskék víz mellett, amely gyerekorom trópusi képeslapjaira emlékeztet.
A tengerbe tapicskolva a séta nem tűnt hosszabbnak egy félóránál.

Otreken nyolc napot maradtunk, lettek svéd és kanadai barátaink, megalapítottuk az első magyar filmklubot  - hoztunk magyar filmeket, angol felirattal és odaajándékoztunk egyik kedvenc vendéglátósunknak, hogy esti vetítéseket tartson és naphosszat dőzsöltünk a tengerpart mellett.

Helyi érdekesség, hogy nyikorog a homok!! Komolyan, valahogy annyira apró szemű, hogy ha az ember csoszogva jár nyikorgó hangot ad ki. Ha csak rálép az ember olyan mintha frissen fagyott hóra lépnél  Igen hiányzik a tél, meg anyukám csirkepaprikása..

A tengerparton - mint minden tengerparton - árusok jönnek mennek, lehet horgolt halacskákat - szép kézimunka -, sült tengeri herkentyűket, helyben pucolt friss gyümölcsöt vásárolni illetve pedikűröztetni, masszíroztatni és cérnával depiláltatni szálanként!
Az utóbbit hármat a nénik három hónapos képzésen tanulják és irtó kedvesen, de rátartian próbálják eladni az emberre. Beszélgetés közben néha leülnek az napágyra és már simítgatják is az ember hátát, a férfiak mellkas-szőrzete pedig igazi kuriózum nekik, bensőségesen mintha csak valami kedves közeli nagynénik lennének két mondat között gátlástalanul beletúrnak, teljesen zavarba hozva ezzel a szegény nyugati turistát, Ázsiában ugyanis az érintésnek teljesen más íratlan törvénye van mint nálunk.



Naplementekor 5-7 éves gyerekek kiscsoportja jelenik meg, nagy zsákkal a hátukon. Műanyag palackokat és sörös dobozokat gyűjtenek, ha ügyesek állítólag a napi egy dollárt is meg tudják keresni vele, viszont közben nem marad idő iskolába menni.

Na és még egy érdekesség: a női pizsama Kambodzsában egy öltözködési stílus! Nem viccelek, napközben az utcán vagy a piacon találkozol huszonéves lányokkal, akik pizsamát viselnek.
A nők egy része itt nem szexi akar lenni, hanem édeske. Gyereket is rohangálnak pizsamában, sőt nagymamák is.

Otrek kedves hely, egyike azoknak a helyeknek, amelyek most még autenikusak, de várhatóan a modernizáció pár év alatt átszabja majd őket. Szerencsések vagyunk, hogy láthattuk még így.
És emlékezetes hely is marad.

Kambodzsáról úgy általában

Kambodzsa - 2010 decemberében még - egy jó hely. Nincs az az ordenáré fertő kosz mint Indiában és nem kell folyton készenlétbe lenni, hogy lehúznak a kedves mosoly mögött, mint Thaiföldön.

Kambodzsa egyszerű és még ártatlanul jóindulatú, és minden itt elköltött pénz - árusok, tuktuk vezető, egyéb kisvállalkozók esetében - jó helyre vándorol, olyan családokhoz, ahol valóban szükség van rá.

Országos szinten egy családban az átlag gyerek száma hét-nyolc - legtöbbjük egész kis kortól dolgozik a földeken, vagy a turistáknak próbál eladni ezt azt.
Mint pl Baella is, a képen, aki állítólag 8 éves, és legújabb kedvenc szava a "Merci bouque", amit a mellettünk levő asztalnál tanult egy idős hölgytől és percenként ismételgette, játszva a hagsúllyal.

A kambodzsiak amúgy igencsak kis termetűek, a férfiak többsége nálam alacsonyabb, nem soványak mint indiában, egyszerűen kicsi növésűek.
A gyerekek legalább 2-3 évvel fiatalabbnak tünnek.

Minden 1 dollárba kerül, és nemcsak Baella kosárkájában, hanem úgy általában pl. egy dollár egy Cola, egy tál étel az árusnál, a bicikli egy napra, a mosoda, 10 perc lábmaszázs, meg a három csomag pálmacukor a vidéki árusoknál.
A valóságban ezek valószínű még ennél is olcsóbbak - a vidéki emberek egymás közt Riar-ban helyi pénzben fizetnek, de a turistának dollár árfolyamban van minden.

Majd mindenki beszél valamelyest angolul, és kedélyes, vídám emberek pl. az alkudozás több ízben is kacagásba fulad, el lehet csevegni velük, és egy egy kifacsart fogáson jóízűen belekacagnak az alkuba. Az árak pedig jellemzően abban a pillanatban, amikor elindulsz a pultól legalább felére esnek -komolyan.

A portékáik ízlésesek, nagyon sok szépen megmunkált csecse-becsét, ezüst ékszert, hamisított órát, gyönyörű textiliák és helyi kézműves terméket, pl fonott dolgokat lehet találni  - itt is áll az 1 dollár alapár a kisebb dolgokra.

Az ételeik - 1-2 dollár, nem nyerték meg tulságosan a szívem, de éhesen nem marad az ember. Több féle tésztájuk van, zöldséggel, szójaszósszal wokba sütve - hasonlóan a thaiokhoz, de ott még újdnság volt-, J pl nagyon szereti őket.

Viszont, amitől elgyengültem, az a francia frissen sült, ropogós, fehér baguette - otthon is ritkán talál az ember ilyen frissen finomat (talán a Cora áruházakban van helybensütött).
Tudva levő, hogy francia gyarmat volt az ország, és hál' istennek ez itt maradt. Friss bagett reggel, végre az út rendes felén közlekedünk - jobbratartás van-, egészen otthonosan érzem magam.

Összeségében csodálatra méltóak: alig 35-40 év telt el, hogy túlélték a történelem legnagyobb népírtását (link) bizalmatlanságnak, ellenségességnek nyomát nem érzed rajtuk; egy ősrégi kultúra (link) leszármazottai, és szerényen élnek ennek árnyékában; jelenlegi gazdasági helyzetük (link)se rózsás -gyerekeiket nem tudják iskoláztatni és többnyire nehéz mezőgazdasági munkából próbálják ellátni családjaikat -, mégis elégedettnek, boldognak tünnek.

Felemelő érzés látni ezt a jóhiszeműséget , és megtapasztalni ezt a még őszinte kedveséget.

A három meglátogatott ország közül, eddig Kambodzsa viszi a prímet.

Helyi up-gradelt tuk-tuk

Na, mi nem stimmel a képen?

Sovin és Pwoth a szégyelős monk