Vasárnap hajnal, Punzsab. Útban Amritsar felé Agrából. Az utazás 5ik napja és a vonatozát 10-ik órája. Hideg van, az Indiai másodosztály koránt sem nyújt olyan kényelmet, mint reméltük korábban.
5.k nap kezdődik, de valahogy úgy érezzük, mintha már legalább egy hónapja itt lennénk, minden nap heteknek, tűnik, ahogy utólag megpróbáljuk felidézni a részleteket.
Agra városának híressége a Taj Mahal. Mindenki hallott , vagy van valamilyen fogalma már róla, rengeteg film és dokumentum foglalkozott vele. Na, hát amikor azt látjuk a filmen, hogy a fehér vászonöltözéket viselő főhőseink, elmélázva andalognak a Taj kertjében, világ dolgain elmélkedve, a csobogó szökőkút finom permetét viszi a szellő na akkor tessék azt mondani a kanapéról hogy: bullshit!!! Ugyanis ilyen nap akkor lehetett utoljára, mikor még a nagyközönség előtt nem volt bejárható a műemlék, ergó film sem nagyon készülhetett az fenti hangulatot ábrázolván.
Ugyanis reggelente több száz indiai és jó pár turista próbál bejutni az épületbe, ami már csak azért sem egyszerű, mert először át kell verekedni magad a kéretlen jótevőkön, akik ígéretük szerint megveszik neked a jegyet (persze a 20 m-re lévő kijelölt turisztikai ablaknál) majd jó pénzért elitezik neked, hogy a sor elejére kerülj, ami tényleg tekintélyes méretű, de önzetlennek nem nevezhető barátaink által említett 2 órás sorállás csak első ránézésre valószínű, másodikra már látszik, hogy halad ez, nem lesz itt gond. Kaptunk olyan ajánlatot is, hogy a folyó másik oldaláról valaki átcsónakoltat minket, és egy titkos bejáraton bevisz a Tajba. További részletekre nem voltam kíváncsi. Hozzáteszem, hogy indaiaknak 20, külföldieknek 750 rúpia a jegy. Hivatalosan.
Nők és férfiak külön sorban. Már egészen a kapunál mögétoltak egy idős amerikai turistát, mire megkérdeztem, mennyit fizetett a szolgáltatásért. 15 dollár. Ha úgy nézem, kerestem 50 centet percenként. Szokásos detektoros kapu, motozás, átlagnál feltűnőbben bukóbb őrség. Bejutás után irány a Taj, együtt persze a többi 1500 műértővel, akik aztán kihagyhatatlanok bármilyen fotóról, hisz nincs olyan, amit meg ne kellene nézni közelről, meg ne kellene gusztálni és kopogtatni. Mire az épülethez érünk a parkot és a száraz szökőkutat elhagyva, kiderül, hogy ott is sor van, nem is kicsi, körbeér az épület körül. Itt is van pár opportunista, de a mifajtánk kivárja, és 10 perc alatt már bent is vagyunk, de hol is? A terem, ami szerintem az épület arányaihoz képest méltatlanul kicsi, benne két márványparavánokkal körbekerített síremlék. A paravánon átlátni nem lehet, félhomály van, világítás az nuku, így jobb híján a falat díszítő virágokat fotózzuk, bár azt sem szabad. Nem hiszem hogy attól, hogy nem kapcsolnak villanyt szegény uralkodó még nagyobb nyugalomban pihenne.
Blogiras aram hianyaba hirtelen megszakad - Sorry for the inconvenience.J.
Az az igazsag, hogy Agraban meghargudtam a szeretnivalo ciganyokra -ahogy magunk kozt nevezni szoktuk az indiai tomegeket.
Egyszer is senki ne kiabaljon bele a kepembe reggel chai elott - Taj-i sorba reggeli nelkul alltunk be, nem tul jo otlet -; masodszor ne matasson senkihazi sotet sorbanallo kedelyesen a hatizsakomba es felejtsen el rogton angolul, ahogy J megkerdezi megis mit csinal; harmadszor meg az orok, tomegkent kezelnek es ez 750 rupiaert mikor ok 20at fizetnek kinyitja a bicskat az ember zsebeb.
Igaz viszont, hogy lassan kikupalodunk, mar tudjuk, hogy az allomason a sorban pl. szemrebbenes elott elore allhatunk, meg hogy vonaton lehet potyazni mert idegent nem mindig mer megszolitani az ellenor - isten bizony akartunk mi jegyet venni, de ha elmegy melletunk :)
Orss
Kepek itt (kattints ra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése